- Csak a szél volt. Menjünk. "
A lányok szépen lassan elkezdtek tovább sétálni az elhagyatott, totál para házban, aztán hirtelen a semmiből egy még parább fehér maszkos, állarcos ember tűnt fel. Aztán megszólalt a csengőm. A popcorn, ami alapból egy nagy tálban hevert egészen idáig, most már mindenhol megtalálható volt, hála annak az édes drágának aki rátenyerelt a csengőre. Enyhén be voltam szarva. Mégis ki lehet az? Elvégre Christine-nél van kulcs. Elméletben. A titokzatos idegen aki jól befosatott később már csapkodta és verte is az ajtót, majd kiabálni, szitkozódni kezdett. És akkor már minden világos lett.
- F*szom bele ebbe az ajtóba, Liv engedj már be! - Hallottam barátnőm jól megszokott hangját a bejáratom másik feléről, aztán még egyszer rácsapott, én meg még mindig kissé beszarva odasiettem és egyszerűen kinyitottam.
- Neked is szép estét kedves. - Mosolyogtam rá cinikusan, ő meg csak szem forgatva bejött, ledobta a cuccait az előszobában, letornázta magáról a cipőjét, és fáradtan a nyakamba borult.
- Óóó apropó kislány, jó híreim vannak. - Szált le rólam és bebalettozott a konyhánkba, onnan kiabált ki nekem, amíg én beállítottam hogy felvegye a Pretty Little Liarst, és elkezdtem összetakarítani a kukoricát.
- Mesélj!
- Megyünk New Yorkba kettesben! - Lépett ki a konyhából, kezében egy nagy adag, színes, gyerekeknek való zabpehellyel.
- Hogy mi? Miért? - Néztem rá kikerekedett szemekkel, és kidobtam az összeszedett kukoricát.
- Munkát kaptam. - Ült le egy nagy mosollyal a kanapéra törökülésbe, és szemeit rajtam tartotta, ezzel jelezve, hogy várja hogy végre leüljek mellé. Gyorsan összedobtam én is magamnak egy müzlit és kíváncsian lehuppantam mellé.
- Mit kell szervezned? - Néztem rá mosolyogva. Christine rendezvényszervező, néha kapott csak sajnos munkát, de ha kapott, akkor abból mindig kihozta a maximumot, és már egy-két " nagykutya " fel is figyelt rá, így egyre nagyobb megbízásokat kap.
- Koncertet. Egy hatalmas koncertet. Eltudod hinni? Én és te, New Yorkban. - Csillogott a szeme az izgalomtól.
- Uuuu tőlünk lesz hangos egész NYC. - Nevettem izgatottan. Totálisan fasza. - Várj... Kinek a koncertjéről van szó?
- Aaazt... Még... Még nem tudom pontosan. - Mondta akadozva, ami kicsit fura volt, de abban a pillanatban pont az érdekelt a legkevésbé. Már tervezgettem nagyban.
- Tényleg, csinálok majd kaját a VIP-be, így is reklámozva a bisztrót. Ugye megengedi, főnök asszony? - Rebegtettem a szempilláimat kuncsorogva. Bár úgyis tudtam hogy belemegy.
- Hát nem is tudom... Jó oké. - Nyögte ki nevetve a varázsszókat. Ezaz. - Te, állítsd már le Carlost, idegesít ez a nyikorgó hang. - Váltott témát hipersebességgel, én meg sóhajtva felálltam, és édes hörcsögöm keresésére indultam. Nem sokkal később meg is találtam.
- Gyere ide te kis husigolyó. - Vettem ki a gurulólabdájából. Egész nap abban szokott otthon skerázni, de sajnos nyikorog, ami este azért már elég idegesítő, nappal viszont praktikus, mert mindig tudom hogy hol van. - Jóéjszakát pufók, szeretlek!- Simogattam meg szőrös kis hátát, és beraktam a ketrecébe. - Aztán alvás van, nehogy nyikorogj itt nekem éjszaka! - Kapcsoltam le a lámpát a szobámban, és visszamentem Christine-hez. Én és Carlos elég szoros viszonyt ápolunk egymással, kb olyan mint egy ház örző, pszichológus és jó barát egyben, és igenis intelligens, jókat lehet vele beszélgetni, ő megért!
- Mit nézel? - Léptem a kanapén tehénkedő Chrishez.
- Rejtélyes igazságokat. Tööök faiin.
- Na jó, az nekem túl izé így estére, én lefekszem. Jó éjszakát! - Nyomtam puszit az arcára, és felmentem az emeletre. Elővettem a Patrikos toppom és a muffinos shortomat, és elmentem lezuhanyozni. Amikor kész lettem, leaplikáltam a szempillaspirált magamról, fogat mostam és felfogtam a hajam hogy ne zavarjon alvás közben. Zuhanyzás közben eszembe jutott egy fontos kérdés, szóval lekiabáltam, hátha barátnőm meghallja.
- Chris, mikor megyünk?
- Pénteken, 5 nap múlva. - Kiabált vissza.
- És mennyit maradunk?
- Amennyit akarunk baszki, egyszer élünk! - Nevetett hangosan.
- Aludj jól! - Csuktam be az ajtót magam mögött. Még bekapcsoltam a gépet, facebookoztam, tumblr-öztem és megnéztem pár friss zenét, aztán bedőltem az ágyba. Picit még fenn voltam, gondolkodtam hogy mi lesz velünk New Yorkban, hogy miket fogunk csinálni és egyebek, de aztán elnyomott az álom.
* 4 nap múlva, este*
Totálisan be voltam pörögve, Avril új számára, ugrálva és azt a kevés szöveget, amit tudtam üvöltve dobáltam a cuccaimat a hatalmas bőröndömbe hajnali fél 2-kor. Jól tudtam, hogy nem fogok tudni elaludni, úgy hogy egész éjszaka a gépet nyomtam. Megnéztem hogy hány óra New Yorkba az út repülővel, megnéztem hogy egy normális lány miket visz magával egy utazásra, és amiket netán kihagytam, beraktam, és tumblr-ön lógtam, sőt, egy kicsit chatrouletteztem is, jó arcok voltak fenn, sokat nevettem. Végül egy 3 órát azért aludtam, aztán felkeltem. Christine lenn ült a nappaliban még pizsamában és álmosan pislogott rám.
- Jó reggelt, palacsinta a hütőben!
- Ooo de édi vagy, csináltál kaját?
- Nem hallod ,varázsoltam... - Mondta gúnyosan, én meg mintha nem hallottam volna, úgy léptem be a konyhába és vettem elő a palacsintát és a narancslevet. Gyorsan elpusztítottam mindet, és felmentem készülődni. Fél órával a repülő indulása előtt már kinn voltunk a reptéren, szóval minden zökkenőmentesen ment, ami azért hozzánk képest elég nagy csoda. Becsekkoltunk, leadtuk a bőröndöket, átvizsgáltak minket, és már bent is voltunk.
" Üdvözöljük önöket a British Airways légitársaságnál, kellemes utazást és jó pihenést kíván a pilóta, Adam Philipps. "
- Nem tudom hogy te hogy vagy vele, de én rohadtul izgulok már...- szorította ki a vérkeringést a kezemből barátnőm, én meg felszisszenve kihúztam a kezem ujjai közül és bekötöttem az övemet.
- Én nem, és hagyj aludni, mert éjszaka nem igazán sikerült. - Fordultam az oldalamra, aztán megkértem a nénit, aki az ablaknál ült, hogy húzza le a sötétítőt, bedugtam a zenelejátszót a fülembe, és pár percen belül már szundítottam is.
" Köszönjük hogy a British Airways-zel utaztak, reméljük jól telt az utazás. Viszontlátásra! "
Ébredtem a stewardess hangjára, és ahogy kinéztem az ablakon, láttam a sok felhőkarcolót.
- Anyáám. -Suttogtam alig hallhatóan. Christine rám mosolygott, aztán megvárva míg egy kisebb csorda leszáll, mi is elindultunk kifelé. A bőröndkiadó-szalaghoz mentünk és vártunk. Chris-é negyed óra várakozás után meg is volt, azonban az enyém nem akart jönni fél óra múlva sem.
- Hagyjuk Liv, majd utánunk küldik. - Fogta meg a kezemet barátnőm, de én makacsul bólogattam.
- Neemnem, az nem lehet!
- Mi...Miért?
- Benne van Carlos. Tudod hogy ha ideges elkezd rágcsálni.. És nem szeretném hogy agyonrágja a cuccaimat.... - Doboltam az ujjaimmal a combomon.
- Istenem Carlos.... - Ült le mellém, és együtt vártuk a bőröndöm, illetve a hörcsögöm érkezését. 20 perc múlva végre meg lett, és rohanhattunk is, mert már kezdett sötétedni. És akkor jött a következő dilemma. Taxit fogni New Yorkban. Na igen. Próbáltunk mindent, ugráltunk, stoppoltunk, de semmi. Mivel fütyülni nem tudtunk ezért hirtelen eszembe jutott valami. Hirtelen megfogtam Christine pólóját, és egyszerűen felhúztam, egészen addig hogy épp ne látszódjon ki a melltartója.
- Hülye vagy, mit csinálsz, villantással nem fogunk taxit fogni. - Üvöltött rám én viszont csak tartottam a pulcsiját, hátha. És hopp ,bejött a kissé hardcore ötlet, ugyanis pár perccel később megállt előttünk egy taxi.
- A Madison Square Garden melletti hotelba, kérem. - Intézkedett barátnőm, én meg hátradőlve bámultam egész úton ki az ablakon. Hát. Kicsit más volt mint London. Hihetetlen volt. Amikor odaértünk kifizettük a taxit, aztán kipakoltunk a csomagtartóból, és bementünk a hotelba. Totál luxus volt, de jól tudtam hogy ezt nem Chrisnek kellett finanszíroznia, a többi koncertszervező és menedzsment volt aki adta a zsét az egészhez. Amíg barátnőm a recepción intézkedett, én a falon lógó képeket nézegettem és az embereket bámultam a wellness részlegen, amit a halltól egy nagy üvegfal választott csak el. Tipikus amerikaiak voltak. Semmi extra. Pár perccel később Chris lépett mellém, aztán felmentünk a szobánkba és lepakoltunk, kicsit rendezkedtünk.
- Csajszi, nekem be kell mennem a stadionba, ott kell szervezkednem mert már mindenki ott van. Te meg menj le a konyhába, mindent beszereztek ami csak kellhet, és mondd meg a neved a nagy ajtónál, beengednek, a recepciós oda szólt. Légy ügyes, és 7-kor találkozunk a művészbejárónál, nyugi ,megtalálod, ha kell kérj segítséget.
- Héjj,okos kislány vagyok, megoldom. Szóval akkor 7, a művészbejárónál...Ott legyél és ne késs!
- Te se! - Mosolygott rám, aztán nyomott egy puszit az arcomra, és el is tűnt. Én gyorsan összeszedtem magam, felvettem a "főzőcske-pólómat" , felfogtam hátra egy szoros lófarokba a hajam, és lementem a konyhába. Mindenféle probléma nélkül bejutottam, és neki is állhattam. Minden volt, szó szerint. Bagettet és mini-hamburgert választottam, és neki is álltam. Elég sokat csináltam, mert tudtam hogy kelleni fog. Amikor két tálcányival kész lettem, bedobtam őket a frigóba aztán dolgoztam tovább a többin. Épp rendesen benne voltam a munkában, amikor csámcsogást hallottam. Felkaptam a fejem és körülnéztem, majd egy félig a hütőben álló, szöszi, tüsi hajú fiút vettem észre, aki épp nagyban zabálta a szenyáimat.
- Héjj, te ott! - Dobtam felé egy villát, ami szerencsésen beleállt a hűtő melletti parafatáblába, ezzel halálra ijesztve a betolakodót. - Tűnés. Ki Most! - A fiú szomorúan, mégis szót fogadva kiment, én meg homlokomat megtörölve álltam neki a többi szenya elkészítésének. Negyed 7-kor fellélegezve, totál tojáskrémesen mentem ki a konyhából, aztán odaszóltam a recepcióra hogy kész vannak ha jönnének érte, én ugyan nem fogom átvinni. Amikor felértem letusoltam, hajat mostam, és kiválasztottam a szerelésemet. Nem akartam ruhában menni ,de végül amellett döntöttem. Egy cuki krémszínű, pánt nélküli, viszonylag rövid koktélruhát halásztam ki a bőröndből és mivel nem akartam hogy leszakadjon a lábam, a fehér Converse-emet vettem fel hozzá. A hajamat kivasaltam és az egyik vállamra hajlakkoztam, a sminkkel pedig nem sokat babráltam. Háromnegyed után 5 perccel el is indultam és 7 előtt 3 perccel ott is voltam a bejárat előtt. 7-kor kinyílt az ajtó, és majdnem nekem jött édes barátnőm.
- Héjj bébi, jól nézel ki. - Tessékelt be az ajtón mosolyogva. Ő is csodaszép volt, egy fekete koktélruha volt rajta, ami kiemelte tökéletes alakját. Tökéletes volt. Néha féltékeny voltam rá... Néha. Hahh. Sokszor megsemmisülve is éreztem mellette magam, és tudtam hogy a mai este is csak miatta fognak engem is megbámulni....
- Mikor kezdődik a koncert?
- Fél 8.
- És addig én mit fogok csinálni? - Néztem rá értetlenül. - Ooo. Addig beavathatsz hogy milyen koncertről is van szó... Most már nyilván tudod. - Tettem magam előtt keresztbe a karjaimat, őt viszont hívták, szóval ismét nem lettem okosabb.
- Menj be az öltözőmbe és wifizz, vagy menj felfedező-túrára, nem tudom, elég sok elfoglaltságot tudsz te kitalálni, okos vagy. - Dobot puszit és már el is tűnt a hosszú folyosón. Én meg totál megsemmisülve álltam a semmi közepén, végül pedig elindultam megkeresni az öltözőt. Pár perc után meg is találtam, és vállat rántva bementem. Fehér volt az egész, semmi extra, csak egy nagy tükör és akasztók. Jól megnéztem magam, picit igazítottam magamon és a hajamon, és " kölcsön kértem " Chris vörös Chanel rúzsát, mert tudtam hogy az garantáltan egész este a számon fog maradni. Utána pedig mindenféle hülyeséget csináltam, fotózkodtam, feltettem facere és instagrammra, és néztem ahogy jönnek a lájkok, cukorkával célba lőttem, aztán hirtelen benyitott a barátnőm.
- Gyere, 5 perc van kezdésig! Uuu, de izgulok. - Karolt belém mosolyogva és úgy vezetett át a sok folyosón. Én tuti hogy eltévedtem volna, aztán egyszer csak a vip szekció közepén találtam magam, ami tökéletes rálátást nyújtott a színpadra, ami hatalmas volt. És a rajongók.... Nem hazudok ha azt mondom hogy csak lányok tartózkodtak az egész teremben. Vakuk villanása mindenhol, néha sikítások, nagy nevetgélés, ricsaj. Én is izgultam, és ki is ment a fejemből hogy nem tudom gyakorlatilag milyen koncerten is vagyok... Csináltam egy képet a színpadról meg úgy a nézőtérről, és fel is töltöttem instára, aztán pár perc múlva el is sötétült minden, és a nagy kivetítő visszaszámolt. A nézőtér együtt számolt, és mi is beszálltunk Christine-nel, aztán előjött egy számomra ismeretlen banda.
- Nyugi, ők még csak az előzenekar. - Suttogta Chris.
Pár perccel később a banda tagjai levonultak integetve és ismét elsötétült minden. Christine üvöltött egy fülsiketítőt, én meg mosolyogva fürkésztem a színpadot, hogy mégis kik lesznek azok. És akkor. Megszólalt...
" Baby you got me sick, I don't know what I did, need to take a break and figure it out... "
- One Direction? EZ KOMOLY? Christine Ariana Smiths.Kinyírlak. Most. Azonnal. Szépen. Lassan.. - Néztem fújtatva barátnőmre, de ő már totálisan beleélte magát a koncertbe, és dúdolta a szöveget. Nem volt jobb ötletem, elővettem a telefonomat, és megnéztem kik vannak fenn facebookon, és az egyik unokahúgommal elkezdtem lazán chatelni. Miért ne?! A számok egymást váltották.... More Than This, I wish, I would, aztán Up All Night és egyebek. Épp a What Makes You Beatiful-t énekelték, amikor Christine egy fülsüketítő, igen fura hang kiadása kíséretében oldalba lökött.
- Harry Styles téged bámul, jó ég, MAGA HARRY STYLES! - Amikor barátnőm észrevette hogy nem igazán foglalkozom vele hogy mégis mit mondd vagy csinál, még hangosabban rám üvöltött. -
- Ilyen nincs! - Nézett rám ezer wattos mosollyal Chris. - Bejössz neki, hallod?! - Ugrott a nyakamba, ezzel majdnem kilökve a kezemből a telót.
- Ezt te sem gondoltad komolyan. - Simogattam meg a karját egy félmosollyal.
- Mi? Láttad hogy nézett rád? Normális vagy?
- Úgy mint a legtöbb lányra?!
- Meg akar dugni. DUGNI. Igen, bizony, dugni. Le akar veled feküdniiii... - Üvöltötte ugrálva, én meg alig tudtam befogni a száját és leállítani.
- Kuss! Hallod?! KUSS! - tapasztottam kezeimet az ajkára, így végülis lenyugodott. De csak pár perc erejéig. Szép pillanatok voltak azok....
- Uuu nézd megint téged néz! - Mutatott kicsit sem feltűnően Stylesra.
- Közlöm veled szépségem, hogy a hülye kis ugrálós incidensed miatt is egész végig bámult minket! - Akadtam ki teljesen. Haza akartam menni, és nem is gondolni többet erre az estére, az útunkra, Christine-re és legfőképp Harryre. Elegem volt. Mindenből.
- Jó, oké, sajnálom, abba hagytam... De hogy nem szeretheted őket? Egyszerűen nem értem... Csak nézz rájuk!
- Jó imiddzsel eladott hülyék. - Böktem a színpad felé. - Jó, nem mondom hogy nem tudnak énekelni, de.. Ha nem lenne ilyen " cuki pofájuk ", nem lennének ennyire híresek...
- Ööö izé, Harry megint téged bámul. - Sütötte le a szemeit mosolyogva, én meg idegesen felkaptam a fejem,
- Ááá ez kész... Holnap tuti erről fog írni minden tini - szennylap. - Fogta a fejét nevetve Chris. Mosolyogva megrántottam a vállam és úgy döntöttem, kicsit szórakozok, szóval nem törődve azzal hogy épp milyen zene is szól és hogy mennyire utálom őket, felszabadultan ugráltam végig a koncert többi részét, és direkt nem néztem Harry felé, ezt Christine azt hiszem észre is vette.
- Oké, azért azt beismerem hogy a Kiss You-t szeretem... De a többit... Fujj... - Húztam magamhoz barátnőmet.
- Lebuktál! - Nyomott puszit az arcomra, és tovább ugrált a Live While We're Young - ra. Mosolyogva néztem ahogy mindenféle fura mozdulatot lejtett a kezeivel, és néha jót röhögtem rajta hogy milyen őrült. Amikor vége lett a LWWY-nak elkezdődött a Kiss You. Chris megragadta a kezem és addig ugrált, amíg én sem kezdtem bele...
" And you just wanna take me home, baby say yeah yeah yeeah yeah, yeah yeah... And let me kiss you. "
Ennél a sornál Harry természetesen ránk nézett, Christine meg dobott neki egy puszit, amire a fürtös felnevetett és kacsintott egyet, a barátnőm pedig gyakorlatilag majdnem elájult.
- Ooo ne csináld, annyira nem jó pasi. - Ráztam a fejem mosolyogva.
- Ooo dehogyisnem... De Liam jobb. - Nézett a fiúk felé csillogó szemekkel.
A koncert többi részében még el énekelték a Little Things-et, aminek nagy sikere lett, és barátnőm a sírás szélére került, nekem kellett nyugtatgatnom. Később jött a Magic és utána a Rock Me.
- Ja, ezt is szeretem... - Pillantottam fel amikor meghallottam az ismerős dallamokat.
- Tudtam én! - Nevetett és elkezdett ugrálni.
" Do you remember summer '09?... Wanna go back there every night... "
Nem érdekelt hogy róla van szó és hogy épp ki énekel, ennek a szövegét még tudtam is, szóval egyik kezemet feltartva az égbe kiabáltam a többiekkel együtt.
Amikor nem Harry és a szőke fiú, azt hiszem Niall énekeltek, Harry odament hozzá, és valamit a fülébe súgott, amire a szöszi elröhögte magát és tovább játszott a gitáron.
" I want you to rock me, rock me rock me, yeah... "
Énekelték harmadszorra is, én pedig velük együtt kántáltam, már minden mindegy alapon. Később még végigment a She's Not Afraid és végül elénekelték a Best Song Ever-t is, Christine legnagyobb örömére, aztán elköszöntek, és mindenki elkezdett kifelé szivárogni. Mi a gyorsabb utat választottuk, visszamentünk a színfalak mögé, és a művészbejárón át távoztunk...
