Hi everyone!
Meghoztam az újabb részt, végre valahára. (Lilla drága elég sokat nyaggatott vele khm!:D)
Nem húznám a szót, lényeg.... Köszönjük a több mint 450 oldalmegjelenítést és a szavazatokat. 2 komment és máris landol a következő fejezet. Jó olvasást meg minden! Xxx Rebi
*
- ...Ééés kérek még két karamell öntetes fagyit. Ooo, és az egészet elvitelre. - pár percet kellett még várnom a kajára, aztán megkaptam 3 hatalmas csomagba. Nem is értettem hogy Christinenek hogy lehet ilyen bomba alakja, mert amikor vele vagyok mindig gyors kaját zabálunk. Rajtam meglátszódik...De lehet hogy csak én érzem így... Amikor kiléptem a levegőre, kicsit megszédültem. A hasam már nem görcsölt annyira, és a fejfájásom is kezdett elállni, de még nem voltam a toppon. Ahogy igyekeztem a hotel felé, néztem minden mellettem elszáguldó autót, hallgattam a dudálást, bámultam a toronyházakat, nagyon más volt Londonhoz képest. Már láttam magam előtt a hatalmas épületet, amikor hirtelen totál beborult, és elkezdett zuhogni. Magamhoz ölelve a papírzacskókat kezdtem el kocogni, amikor hirtelen valaki mellettem termett, átkarolt, és egy farmerdzsekit tartott fölém. Loholás közbe észrevettem szőke fejbúbját, szóval tudtam hogy kivel van dolgom. Lihegve rohantunk be a hallba amikor odaértünk, és egy puszit nyomtam Niall arcára. - Huhh,miattad nem ázott el a kaja. Isten vagy! - öleltem meg nevetve, amikor hirtelen 4 fiú tekintetével találtam magam szemben. A hallban ültek mindannyian. Harry kb úgy nézett a rajtam segítő fiúra mint akit élve feltudna falni. -Sziasztok!....Öhm, hát... Akkor én megyek. - siettem a lifthez, amikor beállt a kínos csend. Amikor felértem bekajáltunk Chrisszel, aztán eldöntöttük hogy tv-t fogunk nézni. De nem jutottunk vele semmire, mert míg ő valami természetfilmet akart nézni a National Geography-n addig én az Alan Carr showra szavaztam. Tépkedtük ki egymás kezéből a távirányítót, aztán fejbe vágott egy párnával.
- Ezt te sem gondoltad komolyan. - néztem rá tettetett haraggal. Fülét-farkát behúzta ezért hát támadtam. Fél órát elhülyéskedtünk, majdnem kiszakadt az egyik huzat, de jól elvoltunk. Amikor megnéztem az órámat, 14.40-et mutatott, úgyhogy elkezdtem készülődni Louhoz, illetve Luxhoz. Felkaptam a fekete-fehér csíkos leggingsemet, a Batmanes pólót magamon hagytam és a conversem mellett voksoltam. Nyomtam magamra egy kis szemceruzát és még egyszer lepúdereztem az arcom, aztán el is indultam.
- Nemtudom mikor jövök, majd csörgök. - kaptam be egy rágót és puszit dobva becsuktam az ajtót. Louék lakosztálya az épület másik végében volt, ahol még nem igen jártam, de végül megtaláltam a 102-es szobát. Pár percig szerencsétlenül álltam az ajtó előtt, aztán kopogtam. Ki is nyílt az ajtó, viszont nem állt ott senki.
- Heló édes, bocs hogy nem üdvözöllek csak késésben vagyok és ááááá nem találom a pólómat. - jött elém percekkel később egy szál melltartóban és szakadt farmerban és megölelt.- Lux drágám, valaki jött téged megismerni. - kukucskált be az egyik szobába. - mindjárt jön. - jött hozzám vissza. Pár percig csak álltunk egymás előtt, én előre-hátra mozgattam talpaimat, elég kínos volt hogy melltartóban állt előttem. De ez szerencsére pár percen belül leesett neki. - Ohh mamám ne haragudj, szörnyen szétszórt vagyok. Mindjárt jövök, de még itt fogok rohangálni mint egy őrült, mert épp késésben vagyok, és ahogy látod rohadtul nem tartok még sehol. - fogta a fejét és átszaladt a másik helyiségbe, ahonnan az előbb kijött. - helyezd magad kényelembe! - kiabált ki. Úgy döntöttem hogy leülök a kanapéra, és nyomkodtam a telefonomat, csak úgy szórakoztam vele. Nyikorogva, lassan kinyílt az ajtó, és nem sokkal ezután kisétált egy mézszőke, nagy kék szemekkel megáldott kislány félénk mosollyal az arcán.
- Szia. - másztam le a kanapéról, és leültem a puha szőnyegre törökülésbe, a kezeimet pedig kitártam. Habozás nélkül odaszaladt hozzám és megölelt, aztán leült az ölembe.
- Szép vagy. - nézett rám mosolyogva, aztán zavartan visszanézett a képernyőre. Happy Jumpoztunk kettesben a telefonomon és éppen veszítenttünk.
- De édes vagy istenem.- nyomtam puszit az arcára. - Lou, ezt nézheti Lux? - mutattam a tv-re ahol még mindig a talkshow ment.
- Persze. - mondta miközben a sminkjével bíbelődött. - Látom összehaverkodtatok. - mosolygott és ekkor kopogtak. Nem tudtam ki az, gondoltam nem ismerem, úgyhogy visszafordulva elindítottam egy új menetet.
- Hahó. - hallottam a mély, túl jól ismert hangot az ajtó felől.
- Heló Harry. - ölelte meg Lou, aztán beljebb tessékelte. - szerintem ismeritek már egymást... - mutatott rám és utána a göndörre, én meg lesütött szemekkel ültem, ölemben a kislánnyal.
- Harrrrrrrrry! - ugrott fel Lux és odaszaladt a fürtöshöz.
- Helló hercegnőm. - hajolt le, felemelte, aztán jól megszorongatta.
- Na, és megyek, nem tudom mikor jövök, de sietek. Köszönöm hogy vagytok nekem.
- Jó bulizást. - néztem rá mosolyogva és intettem neki.
- Mit keresel te itt? - néztem a fiúra, és végigmértem. Fekete farmer volt rajta, egy Mick Jaggeres rövid ujjúval, így látszódtak a tetoválásai. Haja szanaszét állt, kedvem lett volna beletúrni, de hát tudjuk hogy kiről van szó, szóval elhesegettem ezt a gondolatot gyorsan.
- Jöttem vigyázni Luxra, csak Lou elfelejtett szólni hogy te is itt leszel.
- Nem mondták hogy két gyerekre kell vigyáznom... - álltam fel a földről, és kivittem egy koszos poharat az asztalról. Amikor visszamentem, mindketten a tv előtt ültek, és valamiről nagyon beszélgettek. Amikor leültem melléjük, Lux az ölembe mászott és velem szembe ült.
- 1:0 - suttogtam a göndörnek a kislányra utalva, ő meg csak szemforgatva nézte tovább a képernyőt.
- Na, mit akarsz csinálni? - játszottam szöszi loknijaival.
- Semmit, csak ide ültem. - fordult háttal, és visszamászott közénk.
- 1:1. - tátogta gúnyos vigyorral Harry. A továbbiakban Mr. Bean nézés volt a menün. Unalmasan bámultam a képernyőt, amíg a kiscsaj igen jól szórakozott rajta. Aztán a fürtös is elnevette magát. És akkor belőlem is kitört a röhögés. Ők a tv-n szórakoztak, én meg a nevetésén, de szerintem nem tudták, úgyhogy nem buktam le.
- Éhes vagyok. - szólalt meg Lux olyan 8 óra körül.
- Na, gyere, csinálunk valami kaját. - emelte fel Harry, és én automatikusan mentem utánuk. A lakosztályhoz külön konyha járt, tök fasza volt. Felültette a kislányt a pultra és elkezdett kutakodni. - Esszüüünk... Mülziiit. - húzta elő bólogatva az egyik szekrényből én meg lefagytam.
- Mü...Mü..Mü..Müzlit? Ezt te sem gondolod komolyan, ugye? - néztem rá mindent tudóan. Mosolyra húzta száját, gödröcskéi megjelentek, amikhez érthetetlen módon kötődtem.
- Na, akkor mit eszünk ha ekkora bajod van a müzlikkel, hm? - nézett velem farkasszemet, de én nyertem így kinyújtottam rá a nyelvem.
- Amerikai palacsintát.
- Honnan szerzünk hozzá tojást meg cuccokat? - fonta keresztbe mellkasa előtt a karjait, és csak akkor vettem észre mekkora bicepsze van. Anyám. Kicsit megijedtem. És ha ilyen kezei vannak ,milyen lehet a felsőteste?!... Oké, Olivia, szedd össze magad, koncentrálj!!
- A konyhából? - tértem vissza a jelenbe pillanatokkal később, és az ajtó felé böktem.
- Merre van?
- Szerintem tudod te azt. - húztam össze a szemeimet és egyik kezemet ökölbe szorítva csaptam egyet a másik tenyerembe.
- Mindjárt jövök... - kacsintott és elment.
- Olive... - nézett rám Lux. Olyan fura volt hogy így szólított, mert mindenki Liv-nek hív, még a szüleim és nagyszüleim is.
- Igen drágám? - mentem hozzá mosolyogva, és megálltam előtte.
- Te bírod Harryt? - olyan aranyos volt, lóbálta a lábait amik lelógtak a magas asztalról, és nézte a lábfejeit ahogy mennek előre- hátra.
- Hát persze hogy bírom. Aranyos. - mentem a mosogatóhoz és elmondtam a pár koszos dolgot. - Na, akkor nézzük, milyen cuccok kellenek egy palacsintához. Segítesz? - kérdeztem az egyik alsó polc előtt térdelve. Bólintott aztán lelökte magát a pultról, amin eléggé meglepődtem, de ügyes volt. Magam elé húztam és átkaroltam fél kézzel. - Na?
- Ez? - vette elő a serpenyőt.
- Nagyon ügyes vagy... Na és még mi? - vettem el tőle és leraktam az asztalra.
- Ez. - fogott egy nagy tálat, aztán adogatta a dolgokat.
- Ez? - mutatta fel a pizzavágót. Bólogtava ellenkeztem és kivettem a kezéből még mielőtt véletlenül valamit csinált volna vele.
- Na, kész is vagyunk. Most már csak az alapanyagok kellenek. - dőltem neki az egyik szerkénynek és a zsebembe talált csattal hátrafogtam a szemembe lógó tincseket.
- Megérkeztem. - jött be egy halom cuccal az ajtón a göndör.
- Hogy nyitottad ki?
- Nem csuktam be amikor elmentem. - rakta le a cuccokat. - Na? - túrta hátra haját ujjaival, amin elidőzött a tekintetem, és amikor észrevette vigyor jelent meg az arcán.- Kezdjük. - és neki is álltunk. Én tojást törtem, Harry öntötte bele a tejet Lux meg lisztet szitált. Aztán összekevertem a tésztát, és süthettük is. Amíg melegítettem az olajat a serpenyőbe, a két jómadár örömmel tapicskolt a keverékben.
- Ooo várj... - nézett a kislányra Harry, aki épp próbálta kiszedni tincseit az arcából, de a tenyere totál maszat volt. - csinálunk neked egy jó kis menő hajat. - szerzett pár percen belül hajgumit, aztán megmosta a kezét, megtörölte, és nekiállt. Nyelve néha-néha kicsúszott ajkai közül ahogy koncentrált, ami annyira aranyos volt hogy majdnem elnevettem magam rajta. Mosolyogva néztem ahogy nagy kezei közé fogja a szöszi tincseket és megpróbálja őket összefogni. - Na, milyen jó lett! Szebb vagy mint voltál. Bár mindenhogy szép vagy. - guggolt le hozzá és megpuszilta az arcát.
- Nem akarom megzavarni a nagy családi találkozót de én most egyedül érzem magam. - tettem a szomorút. Lux gyorsan odaszaladt és a nyakamba ugrott, ezzel majdnem leverve mindent az asztalról, de nem foglalkoztam vele. Utána fél kézzel dolgoztam, mert a másikkal végig a kislányt fogtam, és amikor le akartam rakni, a nyakamba kapaszkodott és sikított hogy neeneeneee.
- Szívem, le kell hogy rakjalak, mert dobálni fogok, és azt nem tudok egy kézzel. - fogtam meg a derekát és leültettem. - Csapassuk. - csaptam össze a tenyerem, és elkezdtem a tésztát önteni a serpenyőbe. Pár perc múlva feldobtam, megpördült és vissza is esett. Aztán jöhetett a többi.
- Na, én jövök. - jött oda fürtöske és kikapta a kezemből a serpenyőt amikor már alig volt tészta, és kész lettem egy csomóval. - Remélem megy... - koncentrált a tésztára, aztán feldobta és vártunk.... Vártunk... Még mindig vártunk... És hopp. Nem jött vissza. Annyira röhögtem hogy már mindenem fájt, Harry rosszallóan nézte a plafont, Lux pedig nevetve megtapsolta a göndört. Próbáltuk leszedni, de sem én, sem ő nem érte el, még ha székre álltunk, akkor se.
- Valamikor csak leesik. Istenem de szerencsétlen vagy. - veregettem meg a vállát még mindig jól szórakozva. - Na, evésre felkészülni! Mit kértek rá? Harry, ne csináld hogy nem hoztál rá cuccokat. - néztem rá összehúzott szemekkel. Egy olyan "bocsánat" mosolyt virított, én meg szem forgatva felálltam. - Hahó...
- Ne mozdulj! - kapta elő a telefonját Harry és Lux képébe nyomta aki kb fülig mogyorókrémes volt. Mosolyogva néztem a kislányt ahogy nyalogatja le magáról a cuccot.
- Adj egy puszit! - tartottam oda az arcom, ő pedig készségesen nyomott rá egy cuppanóst. Befejeztük a kaját, és míg ők leültek a tv elé, én mosogattam. Egyszer csak valaki megveregette a combom.
- Esti mesét szeretnék, de tőled. - nézett fel rám egy kék szempár, ami már csillogott a fáradtságtól.
- Be kell fejeznem, Harry majd elkezdi és utána beszállok, az úgy jó? - néztem rá mosolyogva. Csak bólogatott és visszament a nappaliba. Még elmosogattam a maradékot, aztán mivel láttam hogy kivan kapcsolva a tv, és csak a kis lámpa ég, gondoltam hogy már tart a mesélés. Halkan kinyitottam az ajtót és bekukkantottam, aztán beljebb mentem, és nekitámaszkodtam az íróasztalnak. Harry az ágy alá volt bújva, csak két kezét látta a kislány, amiken zoknibábuk voltak, és nagyon mesélt valamit, amin Lux felnevetett vagy épp nagyon elgondolkodott. Mosolyogva néztem őket, aztán végül úgy döntöttem hogy beszállok én is. Hamar megtaláltam a hatalmas játékokkal teli dobozt, kivettem belőle egy rózsaszín, csíkos zokniszörnyet, és letelepedtem a göndör mellé. Tök jó kis történetet kreáltunk, aztán egyszer csak egyenletes szuszogást hallottunk. Felkukucskáltam, és a szőke hercegnő már nagyban álmodozott a takaró alatt. Harry lekapcsolta a kis lámpát, nyomott a homlokára egy puszit és intett hogy menjünk ki.
- Annyira édes ez a kiscsaj hogy meg kell zabálni. - ültem le a göndi mellé a kanapéra és kivettem a kezéből a távirányítót majd elkezdtem szörfözni random a csatornák között.
- Uuuu kapcsolj vissza. -tette a tarkójára kezeit és egy huncut vigyorral lejjebb csúszott.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan? -néztem rá kikerekedett szemekkel. Valami hihetetlenül mocskos csatornát szúrt ki, nem akarom részletezni hogy milyet.... A fiú csak nevetve megrázta a fejét, amitől göndör fürtjei szanaszét kuszálódtak, aztán dobott egyet rajta és oldalra fésülte ujjaival. Tovább kapcsolgattam, amikor megláttam valamit.
- Aaaaa Paranormal Acitvity. Láttad már? - néztem rá felspannolva. Az egyik kedvenc filmem volt.
- Igen, persze-persze láttam nem is egyszer, de most ne nézzük ezt, mert nem akarom hogy beijedj éjszakára. - magyarázott miközben a kezeivel hadonászott, de én meg sem hallottam mit mondd.
- Csinálok popcornt, nehogy elkapcsolj! - álltam fel, amikor hirtelen elkapta a lábam hátulról.
- Ne hagyj egyedül. - kapaszkodott belém mint egy őrült.
- Ooo szóval Harrybaba fééél. - röhögtem a képébe. - Vigyázz, nehogy megegyenek a szörnyek amíg kimegyek a konyhába. - rángattam ki kezei közül a combom és nevetve a konyha felé vettem az irányt. Megcsináltam a kukoricát, két poharat tele töltöttem kólával, mintha csak moziba lennénk, aztán szereztem takarókat is és kezdődhetett a filmezés.
- Uuu ez a kedvenc részem! - böktem a képernyő felé Harry pedig félve odanézett, elszörnyedt, és inkább visszaborult a telefonja fölé. A film további részében én meredten bámultam a képernyőt, a göndör pedig néha-néha odanézett, de egyébként láttam hogy Twitterezett.
- Kérsz teát? - néztem rá amikor már a szereplőlista ment.
- Aha megyek, ne hagyj egyedül még mindig... Hogy bírsz te egy ilyen után aludni? - rázta a fejét hitetlenül és felállt.
- Simán. - nyitottam ki a szekrényt és elővettem két bögrét. Nem kapcsoltunk lámpát, a tv világított és az ablakon szűrődött be némi fény. Felraktam forrni a vizet, és kerestem tea filtereket. - Tejjel iszod? - nyitottam ki a hűtőt, és onnan néztem vissza Harryre, aki fenn ült a pulton és ujjaival dobolt, aztán kérdésemre egy bólintással válaszolt.
- Hallod... Neked miért van amerikai akcentusod? - kérdezte apró mosollyal miközben én kerestem a barna cukrot magamnak.
- Mert kanadai vagyok. - találtam meg végre egy nagy csomaggal, és kiszedtem a bögrémbe. - Csak ide hozott a sors. Illetve, Angliába.
- Akkor van olyan borzasztó nagy juharleveles kötött pulcsid?
- Nekem menő juharleveles kötött pulcsim van kikérem magamnak. - nevettem miközben öntöttem a forró vizet a bögrémbe. - Na, akkor most én kérdezek. Mi volt a legnagyobb álmod 16 évesen? - raktam a teafiltert bele és pár perc múlva bordó színe lett a víznek. Imádtam ezt nézni.
- Énekes szerettem volna lenni. - lépett mellém, aztán átnyúlt a kezeim felett és elvette a tejet. - Na és Olive kisasszonynak?
- A playboy villában akartam élni. És nyuszi akartam lenni. Mármint érted milyen nyuszi. - fogtam a fejem mosolyogva, Harry pedig majdnem félrenyelte a teát.
- Akkor se voltál már egy egyszerű eset azt hiszem. - nevetett hihetetlenül és felnyomta magát a pultra. Én összekevertem a teát és mellé ültem. - Éééés had halljam. Szereted az 1D-t?
- A zenétekkel semmi bajom. A többit nem részletezném... - Nem volt értelme hazudnom.
- Kikérem magamnak hogy azért annyira nem vagyunk beképzelt majmok mint ahogy leírnak minket a szennylapok és a pletykák... - nézett rám mosolyogva, de tudtam hogy belül aggasztja ez a dolog. Engem is bántott volna. Nem is kicsit.
- Niallt imádom. - kortyoltam a teába aztán az ölembe tettem és néztem ahogy gőzölög. - Már most.
- És engem nem? - tetette a szomorút én meg vállon ütöttem amire hangosan felszisszent.
- Ha lenne egy nap amit újra átélnél, melyik lenne az?
- Talán amikor összeraktak minket egy csapatba... Micsoda napok voltak azok, öcsém... Nem kellett attól félnünk hogy utálnak minket, nem jöttek ki rólunk mocskos pletykák, nem járkált utánunk millió paparazzi. Csak 5 idióta tinédzser voltunk akik üldözték az álmaikat. És hát, bejött.
- Ritka nagy szerencsétek volt.
- Mitől félsz a legjobban?
- Oké ne röhögj ki. - dobtam hátra a hajam és feljebb csúsztam. - A lávalámpáktól. Olyan para ahogy megy benne fel-le a cucc. Fuu. Ráz tőlük a hideg. - temettem arcom a tenyerembe. Harry nevetése visszhangzott a nagy helyiségben.
- Rohadt furcsa egy teremtmény vagy, ugye tudod? - még mindig jól szórakozott.
- Mondtam hogy ne nevess ki. - nyafogtam szem forgatva. Még pár dolgot megbeszéltünk aztán elkezdtem elmosogatni a bögréket. Már a másodikat mostam amikor egy nagy üvöltést hallottam amitől én is felsikítottam. - Ne ijesztgess basszuskulcs! Mi történt? - Harry annyira röhögött hogy nem tudta elmondani mert ahogy belekezdett csak még jobban rájött a görcs. Percek kellettek hogy megértsem a mutogatását a plafonra és a "le-le-le-le-leesett" szót.
- Hát... Megesszük? - vettem fel a földről és nevetve szemügyre vettem. Beletelt egy kis időbe amíg a göndör összeszedte magát, már könnyezett és minden baja volt. Picit beszélgettünk még, úgy döntöttünk hogy megvárjuk amíg Lou hazaér.
- Ha lenne egy tett az életben amit megváltoztatnál, melyik lenne az? - számolgattam magamba a csempét miközben Harry mellett ültem a sötétben.
- A tegnap estét... Nem vagyok én olyan mint amilyennek megismertél. - nyitottam a számat hogy válaszoljak valamit de elkezdett zörögni a zár és belépett Lou. Hamar leléptünk, elköszöntünk meg ilyenek, Lou-n látszódott hogy totál k.o. lesz másnap és halál fáradt volt. A göndör ragaszkodott hozzá hogy "haza kísérjen" és bármennyire is győzködtem, nem tudtam lerázni. De ez végülis nem is volt olyan nagy probléma.
- Hát akkor szia. - álltam meg az ajtónk előtt. Hajnali fél 2 volt, biztos voltam benne hogy Christin már rég szunyál.
- Heló. - Előhalásztam a belépőkártyát és kinyitottam. Már kezdtem becsukni, amikor eszembe jutott valami. - Ooo. Jövőhéten lesz a következő része a Paranormal-nak. Megnézzük? - suttogtam a fürtösnek.
- Megnézhetjük. De még mindig fosok egy kicsit. - mosolygott, ikonikus gödröcskéi megjelentek.
- Ja, jut eszembe... Vigyázz a takarítónénivel. Nagyon para feje van! - csuktam rá a berezelt fiúra az ajtót és beugrottam az ágyba. Forgolódva leszedtem magamról a cuccaimat, szétszedtem a hajam és pár percen belül bealudtam.
* Harry szemszöge*
Viszonylag sokat vártam a liftre, aztán amikor megjött megállt bennem az ütő.
- Jó estét. - nézett rám a takarítónő vigyorogva, de nekem inkább vicsornak tűnt. Liv mondata járt a fejemben. " Vigyázz a takarítónénivel. Nagyon para feje van. " Ezért még kapni fog. Kínos csöndben telt az út, aztán majdhogynem kiestem az ajtón, végigrohantam a folyosón és bevetettem magam a lakosztály ajtaján. Liam még tv-t nézett, így csak egy intéssel üdvözölt én pedig nevetve elmentem a fürdőbe. Végigfutottam a folyosót a hülye film miatt. Jól elvoltam a magam hülyeségeivel, az általános fürdőszobai kornyikálásom is elmaradt, helyette néha elkapott a röhögőgörcs. A felragadt palacsinta, a takarítónő, Liv. Amikor befeküdtem az ágyba és leoltottam a lámpát, ki máson kattoghatott volna az agyam mint a hülye szőke lányon. A hülye szőke lányon, aki soha nem fog többnek nézni, mint barátnak. Ez be is bizonyosodott a mai estén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése